Diákcserebere

Diákcserebere

Eszmecsere – nyelvek egyvelege – egyezések/eltérések – étkezések - elmélkedések

Sok minden kavarog a fejünkben, ha ezt a szót halljuk: cserekapcsolat. Diákként és tanárként is volt alkalmam többször megtapasztalni, milyen érzés vendégül látni más országból érkező vendégeket, és milyen bepillantást nyerni más kultúrába, más emberek hétköznapjaiba, felfedezni a másságot és hasonlóságot, megízlelni más ételeket, megértetni magunkat egy idegen nyelven. Ha nyitottak vagyunk, egy felejthetetlen élménnyel gazdagodhatunk.

Ebben az élményben volt része 18 német és 18 magyar diáknak és tanáraiknak 2019. április 8. és 18. között Miskolcon. Német vendégeink az itt eltöltött idő alatt megismerkedtek iskolánkkal, városunkkal. A Hortobágyon megtudhatták, ki is az a csikós és mi is az a „puszta ötös”, milyen állatok élnek itt, és azt is, hogy nem minden magyar tud lovagolni. Budapesten láthatták Európa egyik legszebb parlamentjét, a buszos városnézés alkalmával pedig lenyűgözte őket a nyüzsgő főváros. Az Aggteleki Cseppkőbarlang természeti szépségei is nagyon tetszettek nekik. A hétvégi családi programok pedig sok kalandot, kulturális élményt nyújtottak (Sátoraljaújhely, Eger-Szilvásvárad, Mátra, Debrecen- Nyíregyháza, Tokaj, Kassa stb.).

A magyar gasztronómia is tartogatott meglepetéseket számukra: kiderült, hogy a gulyás nálunk egy leves, mi édes tésztaételeket is eszünk és a főzelék is ehető étel. Az abszolút kedvenc a lángos, a kürtös kalács és a Túró Rudi volt. Az biztos, hogy soha senki nem volt éhes.

A közös élményeket a párok mini plakátokon örökítették meg. A német diákok és tanárok visszajelzései szerint a diákcsere életre szóló élményt jelentett számukra.

Barátaink, viszontlátásra szeptemberben Simmernben!

Juhászné Gál Anikó

Ez a 10 nap hatalmas élmény volt számomra. Új emberekkel találkoztam, közelebb kerültem a német kultúrához, a német emberek szokásainak megismeréséhez. Az évfolyamtársaimról, osztálytársaimról kiderült, hogy jól megértjük, kiegészítjük egymást. A közös programjaink szervezése kapcsán és a két hét alatt lehetőségünk nyílt új oldalról megismerni a csoportunk tagjait és rengeteg élményt gyűjthettünk. Amíg itt volt a cserediákom, Lena, sok vicces helyzetet éltünk át együtt. Az elején nem igazán tudtunk mit mondani egymásnak, de mire elérkezett a hazautazás ideje, úgy éreztük, mintha ezer éve ismernénk egymást. Már nagyon várom a szeptemberi kiutazásunkat. A cserekapcsolat nekem megerősítést és motivációt jelentett abban, miért is tanulok olyan keményen, ösztönöz, hogy még többet akarjak tudni. Számomra egyértelművé vált, hogy amikor felnövök, mindenképp szeretném, hogy a német a mindennapjaimhoz tartozzon. Szeretnék a későbbiekben német nyelvterületen élni, vagy olyan irányban elhelyezkedni, amihez szükséges a német nyelv. Talán egyszer tolmács leszek...

Kemény Evelin 9/1