Kodály Zoltán

130 éves lenne Kodály Zoltán

A 76 éves Kodály Zoltán 1958. november 28-án öt évtizedes házasság után veszítette el feleségét, Sándor Emmát. A nála 19 évvel idősebb asszony halála nagyon megviselte. Szimbiózis-szerűen szoros kapcsolatban éltek. Kodály 23 éves korában Bartók Bélával egyszerre ismerte meg a zongoraművésznőt, aki a két tehetséges fiatalembertől zeneszerzés órákat vett. Emma férjes asszony volt, középkorú, nem is túl szép, - viszont művelt volt, vonzó személyiségű és feltűnően jó humorú. Bartók és Kodály is elkezdett udvarolni neki.

Egy Bán Zoltán András által felelevenített anekdota szerint a múlt század elején Sándor Emma a Zeneakadémia próbatermében hallgatta a három fiatal csillagot, Bartókot, Dohnányit és Kodályt. Mindhárman zongoráztak valamit, aztán Emma asszony ekként fogott bele értékelésébe: „Béla, maga ragyogó pianista, de úgy érzem, elsősorban a zeneszerzésben fogja kitüntetni magát. Ernő, maga még kiválóbb zongorista, mint Béla, és úgy vélem, magának inkább valóban ehhez, semmint a zeneszerzéshez van igazi tehetsége. Zoltán... Nos, Zoltán, maga, úgy érzem, még némi elmélyültebb támogatásra szorul."

Emma Zoltánt választotta, és 1910-ben, miután elvált férjétől, házasságot kötöttek. A jelentős korkülönbség miatt a barátok nem jósoltak nagy jövőt a kapcsolatnak, de nem lett igazuk. A házaspár egész életében magázódott egymással, de mély szeretet, tökéletes megértés uralkodott otthonukban. Az asszony szókimondó, élénk természete jól kiegészítette Kodály komoly, zárkózott egyéniségét. Emma maga is gyűjtött népdalokat, komponált is, és akkurátus jegyzetelési kedvének köszönhető, hogy szinte mindent tudunk a zeneszerző életéről. Nemcsak azt jegyezte fel, hogy aznap mit főztek, hanem azt is, kik jártak náluk vagy milyen munkán dolgozott aznap Kodály. Amikor 1944-ben a zsidó származású, de hívő katolikus Emmának menekülnie kellett, Kodály vele bujkált egy apácazárdában. Még később, amikor felesége 90 évesen tolókocsiba kényszerült, gyakran lehetett őket látni séta közben, amint Emmát tologatja.

Felesége halála után Kodály összeomlott, elveszítette munkakedvéét is. Néhány hónap múlva a barátai azt látták, hogy végre megint komponál, így fellélegeztek. Amikor kiderült, hogy a kórusmű címe „A halált keresem”, megijedtek. Lázasan kezdtek baráti összejöveteleket szervezni Kodály számára, hogy ne legyen egyedül. Egy ilyen alkalommal barátja, Péczely László irodalomtörténész és lánya is megjelent a társaságban. Sarolta 19 éves volt, és a Zeneművészeti Főiskola énektanár-hallgatója. A búskomor zeneszerzőt felvillanyozta a fiatal lány kedvessége és nyitottsága. 77 évesen újra szerelmes lett. Egy évvel Emma halála után megkérte Sarolta kezét, aki igent mondott. Félbeszakította tanulmányait és Kodályéhoz kötötte az életét. A házasságot ugyanúgy rövid távú, kései fellángolásnak tekintették sokan a korkülönbség miatt, mint fél évszázaddal korábban az előzőt. Ezúttal sem lett igazuk. A köztük lévő 58 év ellenére a házaspár boldog életet élt, Kodály utolsó termékeny korszaka Sarolta támogató jelenlétének is köszönhető. Férje 1967-es halála óta özvegye mai napig ápolja Kodály életművét, de közreműködött a Sándor Emma emlékének szentelt koncert szervezésében is. Emma 1863-ban született, - ha akarta volna, akár Erkeltől vagy Liszttől is vehetett volna zongoraleckét. Sarolta még ma is vállalhat tanítványokat. A köztük feszülő másfél évszázadot közös szerelmük köti össze örökre.

Forrás: Nyáry Krisztián