Jókai Mór

Jókai Mór, író
Komárom, 1925. február 19. – Budapest, 1904. május 5.,
a nagy magyar mesemondó,
a magyar nép élce

A húsz éves Nagy Bella színésznőt 1899. szeptember 16-án a terézvárosi anyakönyvi hivatalban minden ünnepélyes külsőség nélkül, titokban vezette oltár elé a vőlegénye, majd azonnal Szicíliába indultak nászútra. A férj indulás előtt rövid levelet küldött családjának: „Én a mai napon nőül vettem Nagy Bellát. Nem azért, mert a nagy Galeotto összekergetett bennünket, hanem azért mert nagyon szeretem, s ő is nagyon szeret engem, mert megérdemli a becsülésemet, s hiszem, hogy életem alkonyát boldoggá fogja tenni. Megengedem, hogy hiba tőlem újra kezdeni az életet, abban a korban, amelyben más tisztességes ember már csak a halálra gondol.”

A 74 éves Jókai Mór ezzel a lépésével egy hetek óta tartó családi botránysorozatra tett pontot. Nem ez volt az első esküvője, amelyet beárnyékolt a partnerével való korkülönbség miatti megbotránkozás. 50 évvel korábban a nála 12 évvel idősebb színésznőt, Laborfalvi Rózát vette el, ezért akkor is elfordultak tőle a rokonai és barátai, köztük Petőfi is. Amikor 1886-ban felesége tüdőgyulladásban meghalt, Jókai fogadott unokájához és annak férjéhez, Feszty Árpád festőművészhez költözött. Mindannyian fényesen megéltek a Jókai művei után járó jogdíjakból. Mikszáth Kálmán így emlékezett mesterének erre a korszakára: "Nem lévén már többet ambíciói sem a politikában, sem az irodalomban, vágyai más irányba kezdtek elkalandozni. Leginkább színésznők kötötték le a figyelmét, kiket este játszani látott, s kik hódolattal közeledtek a nagy íróhoz, annak protekciójától fényes előmenetelt remélvén."

Ezek közé a rajongók közé tartozott az a fiatal lány is, aki 1897 egy tavaszi napján kopogtatott be Jókaihoz. A 18 éves Grósz Bella elmondta az idős írónak, hogy színésznő akar lenni, ehhez tehetséget is érez magában, ezért szeretne bejutni valamelyik színiiskolába. Jókai kérésére Bella elszavalta Arany Jánostól a Tetemre hívást. Nem tudjuk, hogy a művészi előadásmód vagy a lány nőies idomai győzték-e meg inkább az írót, mindenesetre tandíjmentes helyet szerzett neki Rákosi Szidi híres színiiskolájában. Hamarosan már Nagy Bella művésznéven állt színpadra az óbudai színházban, ahol elsősorban Jókai darabjait játszották. Az író ott volt a fiatal színésznő minden föllépésénél, s hamarosan már több volt közöttük szakmai kapcsolatnál.

Jókai igyekezett titkolni a románcot családja elől. A cselédeknek pénzt adott a hallgatásukért, és külföldi körutazásokat fizetett a mit sem sejtő Fesztyéknek, csak hogy egyedül lehessen a házban Bellával. Több mint két éve tartott a titkos viszony, amikor egy füredi kiránduláson Jókai megkérte a lány kezét. Bella később így emlékezett: „Igent mondtam. Megállapodtunk, hogy egyelőre nem közöljük a hírt senkivel, csak majd ha Pesten leszünk. Harmadnap egy helybeli újság - ma sem tudom, hogy hibázott rá - azt írta, persze diszkréten és név nélkül, de úgy, hogy aki nem akart volna ráismerni is, kénytelen lett volna: hogy koszorús költőnk és egy fiatal drámai színésznő, akik jelenleg Balatonfüreden nyaralnak, nemsokára házasságot fognak kötni.”

A hír azonnal pánikot okozott a Jókai-famíliában, cáfolatot is közzétettek a lapban. Ezzel fellángolt a harc Jókai és a rokonsága között. A család előbb az írót próbálta meggyőzni arról, hogy nevetségessé teszi magát, és el fogja veszíteni olvasóit. Ezután Bellának egy villa árát ajánlották fel, hogy cserébe mondjon le a házasságról. Mivel ő is kitartott szándéka mellett, a rokonok titokban megkísérelték elmebetegnek nyilváníttatni Jókait. Orvosi szakvéleményt szereztek, amely szerint Jókainál .„…a sexuális erotománia folytán beálló paralízis jelenségei forogván fenn...”, akár erőszakkal is bolondokházába zárható, hogy elkerülhető legyen a kézfogó.

Jókai előtt a szervezkedés nem maradt titokban, így került sor a titokban tartott esküvőre. Az író ezt követően mindent megtett, hogy meggyőzze környezetét és a közönségét, hogy jól döntött. Rengeteget jártak együtt színházba, társasági eseményekre, ahol a férj folyamatosan felesége szépségét, kedvességét és tehetségét dicsérte. „Öreg ember, nem vén ember” címmel kiadta négy részes regényét, amelyet szerelmük kezdetén kezdett írni, és amelyben idős férfiak és fiatal nők szerelmét meséli el.

Az író beszámíthatatlanságát célzó eljárás azonban ezután is tovább folyt. A rokonság memorandumot állított össze, amelyhez olyan tanúvallomásokat is csatoltak, amelyek szerint Bella rosszul bánik kóros elmeállapotú férjével, szándékosan éhezteti és rongyokban járatja. Jókai emelt fővel tette túl magát a rosszindulatú vádakon: „A boldogság, melyet a sors osztályrészemül juttatott, bőven kárpótol ezekért. Az idő is bebizonyította, hogy én cselekedtem helyesen, a midőn szívemre hallgatva (...) nőül vettem azt, a kit magamhoz a legméltóbbnak tartottam.” Öt évet éltek együtt, saját vallomásaik szerint boldogan.

1904 tavaszán Jókai tüdőgyulladással ágynak esett, állapota nem javult. Május 5-én Bella megkérdezte tőle, hogy ne nyissa-e ki az ablakot, nem szeretne-e egy kis friss levegőt. „Nem szeretek én senkit és semmit, csak téged”, - hangzott a válasz. Pár perc múlva azt mondta: „most aludni fogok”. Ezek voltak az utolsó szavai. Végrendeletében mindent Bellára hagyott, ettől függetlenül a 20-as évekig mentek a perek a Jókai-jogokért, amelyeket végül Bella nyert meg.

Jókai özvegye a rosszindulatú jóslatok ellenére nem ment újra férjhez. A zsidótörvények elől emigrálni kényszerült, s Londonban halt meg 1947-ben, 122 évvel férje születése után. Élete végén ezt írta házasságáról: „Társa lettem egy géniusznak, aki nemcsak hogy a világ egyik legnagyobb írója volt, hanem egyesítette magában a legszebb emberi tulajdonságokat. Jellemes volt, jó, nagylelkű, nemes és megértő. Bár nagy volt köztünk a korkülönbség, ezt soha nem éreztem, ha együtt voltunk. Olyan fiatalos volt a kedélye, mintha pont korombeli lett volna.”

Részlet az „Öreg ember, nem vén ember” egyik szereplőjének önvallomásából:

„Óh, ti gyerekek! Húsz, harminc, negyvenesztendős gyerekek! Ti nem is tudhatjátok, hogy mi a szerelem! Az ifjú szerelme tigris; de az öreg ember szerelme boa constrictor! Láttatok már boa constrictorokat a mézesheteikben? Én láttam elégszer Kelet-Indiában. Az a szerelem! Akárhány esetet tudok, mikor a gyerek tüzesen udvarol a bűbájos hölgynek, s mikor aztán a szívhölgy azt mondja neki: „Jól van: hát legyek a tied!” – akkor a gyerek megijed, sarka közé kapja a földet, s úgy elszalad, hogy sohasem látják többet. – De mikor az öreg emberhez így szól a bálványnő: „Itt a kezem!”, az nem fut el, hanem azt mondja: „Tartom az egészet!” S ez az igazi! A szerelem mámorának meg kell előzni a hideg szertartásokat. Valami istenítő érzés van abban, hogy szeret a nő, nem azért, hogy „férj” leszek; hanem azért, hogy „férfi” vagyok. Akkor ittasít a csók, amikor még nincs szentesítve. Hogy fut annak a tüze át egyszerre minden idegen! Az új életre támadt szív kergeti a vért az erekben! Ne trombitáljon az ítélet napján az arkangyal, hanem csókokat csattogtasson. Arra a hangra következik a feltámadás!”

Forrás: Nyáry Krisztián