Simmernben jártunk

Simmernben jártunk

Az Avasi Gimnázium 24 éve rendelkezik simmerni cserekapcsolattal. Idén nekünk is lehetőségünk nyílt jelentkezni a Herzog-Johann Gymnasiumból érkező diákok fogadására. Iskolánk 10/1 és 9/2 németes csoportja vett részt a cserekapcsolatban. A jelentkezés után néhány héttel megkaptuk a cserepartnerünk elérhetőségeit, és felvettük velük a kapcsolatot. Fontos volt, hogy a partnerünkkel hasonló érdeklődési körünk legyen, ennek érdekében egy kérdőívet töltöttünk ki, ami alapján a némettanáraink megfelelő partnert igyekeztek találni nekünk.

Vendéglátó iskolánk, a Herzog Johann Gimnázium

Majdnem mindannyiunk nevében elmondható, hogy a cserediákunk pontosan olyan volt, amilyet szerettünk volna. Májusra már barátként tekintettünk a cserepartnerünkre, és nagyon vártuk az érkezésüket. Tíz napot töltöttek itt, ezalatt órákat látogattak, megtekintették az ország nevezetességeit, délutáni programokat szerveztünk nekik, így még közelebb kerültünk egymáshoz. A búcsúzás fájdalmas volt, de tudtuk, hogy szeptemberben még látjuk egymást.

A nyári szünet gyorsan eltelt, szeptember második hétvégéjén már lelkesen pakoltunk be bőröndjeinkbe. Éjszaka indultunk az iskola parkolójából, a késői órák ellenére a fáradtság helyett inkább izgatottak voltunk. Tudtuk, hogy hosszú utazás vár ránk. Útközben Németország két gyönyörű városát, Nürnberget és Regensburgot csodálhattuk meg.

Nürnbergben is jártunk

Regensburg- csoportkép a legrégibb Dunát átívelő kőhídon

Buszunk a tervezettnél kicsit később ért a Herzog-Johann Gymnasium parkolójába. Német partnereink és családjaik már készen álltak a fogadásunkra. Az iskolában röviden üdvözöltek minket, elmondták a legfontosabb tudnivalókat, majd mindenki beköltözött ideiglenes otthonába. Simmern köré rengeteg pici falu tömörül, így szinte kivétel nélkül mindannyian egy csendes kis helyen kaptunk szállást.

Tábla testvériskolánk udvarán

Az első hetünk nagyon mozgalmasan telt: érkezésünk másnapján megismerkedtünk az iskolával, majd Koblenz felé vettük az irányt. II. Vilmos lovasszobráról gyönyörű kilátás nyílt a „Deutsches Eck”-re. A rövid városnézés után pedig egy kis szabadidő következett. A késő délutáni napsütésben különösen élvezetes volt a rajnai hajókirándulás.

Rajnai hajókázás

Loreley szobra

A másnapi úticélunk a történelmi város, Bonn és a dómjáról híres Köln volt. Ezen a napon a cserepartnereink társaságát is élvezhettük, hiszen ők is velünk tartottak. Bonnban a „Haus der Geschichte” nevű múzeumban kaptunk betekintést a II. világháború és az azt követő korszak német vonatkozású eseményeibe, majd egy óra utazás után megérkeztünk Kölnbe. A dómban kívülről és belülről is gyönyörködhettünk, majd pedig közös döntés alapján több mint ötszáz lépcsőt másztunk meg, hogy a dóm tetejéről csodálhassuk meg a várost és a Rajna vidékét. Felérve bebizonyosodott, hogy jól döntöttünk, hiszen a látvány magával ragadó volt. Ezután Köln hatalmas főutcáján sétáltunk, vásároltunk több, mint három órán keresztül.

Bonn – A történelem háza

Kilátás a kölni dóm tornyából

Csütörtökön a német diákok mindennapjaiba pillanthattunk be, majd Simmernnel ismerkedhettünk meg idegenvezető segítségével. Sajnos a városnézés vége felé eleredt az eső, de pár óra múlva már ismét napsütéses időnk volt. Mivel ezen a napon dél körül véget ért elfoglaltságunk, a délután további részében cserepartnereink szerveztek nekünk programokat.

Pénteken négy tanítási órán vettünk részt, majd kezdetét vette a hétvége, melyre nem voltak előre megszervezett programjaink, a családok különböző szórakozási lehetőségeket kínáltak, de az biztos, hogy senki sem unatkozott. Voltak, akik a vidámparkot választották, egyesek közeli német városokba, Frankfurba vagy Koblenzbe látogattak el, mások lézerharcolni voltak, de akadtak olyanok is, akik lazább programokkal töltötték a hétvégét, és természetesen a hétvégi bulik sem maradtak el.

Az élvezetes hétvége után ismét városnézésre került sor, ezúttal Trierbe, ahol két csoportra bontva néztük meg a látnivalókat. Amíg az egyik csoport idegenvezetéssel járta körbe a várost (a Porta Nigratól a császári fürdőkig), addig a másik csoport a Karl Marx múzeumban töltött el másfél órát, ahol érdekes feladatot is kaptunk: a múzeummal kapcsolatos kérdésekre kellett választ adnunk múzeum-rally keretében.

Kedden Mainzba indultunk, ahol egy történelmi városnézésen vettünk részt, sok érdekességről hallottunk, majd a Gutenberg múzeumban lehetőségünk nyílt a Biblia egy oldalának kinyomtatására. A programok után ismét járt nekünk egy kis szabadidő, ami jól jött, hiszen még utoljára lehetőségünk nyílt a családtagjainknak is emlékeket vásárolni.

A mainzi dóm

Az utolsó napot mindenki szerette volna élvezetesen eltölteni, és kihasználni az időt, ami még hátra van. Az első és negyedik tanítási órán a csereprogramot értékeltük cserepartnereink jelenlétében. A második és harmadik órának már nem voltunk aktív résztvevői, a hátsó padokban ülve figyeltünk. A négy tanítási óra után még fél nap szórakozás volt hátra. Mindenki máshogy töltötte ezt az időt, de a záróbulik nem maradtak el. A késő este mindenkinél a búcsúzással és a súlyos bőröndök bepakolásával telt, ám az igazi és fájdalmas búcsúzásra csak másnap került sor.

Csoportkép Koblenzben

Fél nyolctól a magyar és német diákok is a parkolóban várakoztak. Sokak számára meglepetés volt, hogy nem csak a cserekapcsolatban résztvevő német diákok szerettek volna elköszönni tőlünk, hanem azok is, akikkel itt, Simmernben ismerkedtünk meg. Csak fél óránk volt elbúcsúzni német partnereinktől, ami nagyon kevésnek bizonyult. Bepakoltuk a csomagjainkat a buszba, egyre közeledett az indulás pillanata. Sor került az utolsó ölelésekre, sokan közülünk nem tudtak könnyek nélkül búcsút venni.

Búcsúzkodás indulás előtt

A busz elindult, mi pedig kisírt szemekkel hagytuk magunk mögött Simmernt, de tudtuk, hogy nem örökre. Az itt töltött tíz nap felejthetetlen volt, sok barátot szereztünk, új embereket ismertünk meg, bejártuk Rheinland Pfalz legszebb részeit, és ami a cserekapcsolat lényege: gyakoroltuk a német nyelvet. A szervezésért ezúton szeretnénk köszönetet mondani a csoport nevében Juhászné Gál Anikó és Puskásné Kiss Éva tanárnőnek.

Kalóczkai Kinga, Kelemen Regina, Puskás Amina (10/1 osztály)