NYELVTANULÁS BAJOR PEREC ÉS
NÜRNBERGI MÉZESKALÁCS MELLETT
(Katt ide vagy a képekre a fotóalbumért...)
Az aschaffenburgi Karl Theodor von Dalberg Gymnasium már hosszú évek óta szoros kapcsolatban áll a miskolci Avasi Gimnáziummal. Német testvérvárosunk diákjai májusban jártak nálunk, mi pedig szeptember közepén viszonoztuk látogatásukat.
Csoportunk tizenkilenc 16-18 év közötti diákból állt, akik nemcsak a német nyelvet, hanem az utazást is szeretik. Főleg 11-12. és 13. osztályos, német kéttannyelvű osztályba járó diákok vállalkoztak az útra, de volt pár tizedikes is, akik heti 5 órában gyűrik a németet.
Heidelberg
2015. szeptember 17-én este 9-kor indultunk el Miskolcról. Másnap hajnalban elcsigázva, álmosan, kócosan ébredtünk, és ugyancsak nem akaródzott kikászálódni a buszból. De végül megérte! Regensburg óvárosának eső áztatta, macskaköves utcáin sétálva élvezettel szívtuk be a pékségekből áradó frissen sült rozskenyér és bajor perec mennyei illatát. Természetesen végigsétáltunk a híres, 1135-ben épült kőhídon, mely a létező legrégebbi kőhíd a Dunán.
Utunk második megállója Nürnberg, Németország műemlékekben leggazdagabb városa volt, mely a városfallal körülvett óváros lenyűgöző szépségével, a főtér piacának nyüzsgő sokaságával, az Albrecht Dürer-házzal, a Miasszonyunk templomával és a jellegzetes német favázas házak különös bájával fogadott. Ugye, senki nem csodálkozik azon, hogy a piacon azonnal megkóstoltuk a híres nürnbergi mézeskalácsot és egyesek már Karácsonyra is jócskán bespájzoltak belőle?
Aschaffenburg
Majdnem 24 órás út után, péntek este végre megérkeztünk Aschaffenburgba! A német gimnazisták őszinte örömmel fogadtak minket. Minden magyar diák azonnal kapott egy turista igazolványt, ún. Gästepass-t, amellyel egy héten át ingyen látogathatta a város összes múzeumát, rendezvényét, sőt, uszodáját, sportlétesitményeit is. A hétvégét mindannyian a vendéglátó családdal töltöttük, a hét első napján pedig megkezdődtek a programok. Hétfő: iskolalátogatás, kedd: Frankfurt, szerda: Heidelberg, csütörtök: Würzburg. Mennyi város, mennyi történelem, mennyi múzeum, mennyi vár, mennyi híres ember, mennyi információ! Csak kapkodtuk a fejünket. No és mennyi öröm! Hiszen óriási sikerélmény, hogy diákjaink szinte mindent értettek a német idegenvezető magyarázatából, akár a Goethe-házban voltunk Frankfurtban, akár a repülőtéren, akár Heidelbergben a kastélyban, akár az Unesco világörökség részét képező würzburgi érseki palota, a híres Residenz épületében. És megelégedettséggel nyugtázzuk, hogy nem volt hiába a sok tanulás, a szódolgozatok előtti hajrá, és hogy mégse dobta ki senki a kukába lomtalanításkor a tavalyi német tankönyvet... Megérte!
Frankfurt am Main
Egy hét diákcsere-program után, csütörtökön késő estig pakoltuk méreteiben ugyancsak megnövekedett bőröndjeinket, s pénteken reggel búcsút vettünk Aschaffenburgtól. Reméljük, ide visszatérünk egyszer még! Mert ez egy olyan város, ahová érdemes visszatérni!
Würzburg
Hazafelé pár órára megálltunk abban a bizonyos kisvárosban, amelyre azt mondják, ott megállt az idő: Rothenburg ob der Tauber Jellegzetes középkori utcácskáit, tereit, házait, bájos karácsonyfadísz boltjait órákon át fotóztuk. Rothenburg ob der Tauber ugyanis a németek számára a középkor szimbóluma. Az egész olyan hihetetlennek tűnt, és úgy elvarázsolt, mintha egy hollywoodi film díszletében járkáltunk volna.
Rothenburg ob der Tauber
Egyhetes utazásunk sajnos 26-án véget ért, és most megint a magyar iskolapadot koptatjuk. Hatalmas nosztalgiával nézegetjük a hét során készült fotóinkat és elégedetten állapítjuk meg: ez aztán egy különösen szép, hasznos, élményekben gazdag út volt, melyet bármikor megismételnénk.
Köszönjük, hogy testvérvárosunk lettél, Aschaffenburg!
Dapsy Eszter
kísérőtanár
(Katt ide vagy a képekre a fotóalbumért...)