Jelenlegi hely

Tiszteletadás az aradi tizenhármaknak - október 6.

Aradi vértanúk

Aradi 13-ak

Katonák, akik a fegyelmet, a harctereken kiérdemelt dics?séget tartották fontosnak életük során. Emberek, akik a magyar szabadságharc hívó szavára, katonai tudásukat adták azért, hogy Magyarország szabad és független legyen. ?k azok, akik végigharcolták a szabadságharc csatáit, vezették csapataik embereit keményen küzdve, mert hittek abban, hogy gy?zhetnek. Életük azzal zárult, hogy rajtuk statuáltak példát a megtorlásra. Meghaltak, mert szembeszálltak volt esküjükkel, amely a császárnak tett ígéret volt. ?k azok, akik elmenekülhettek volna, amikor már tudható volt a vég, hátrahagyva a hozzájuk beosztott katonákat, mégsem tették. Olyan h?sök ?k, akiket Magyarország történelmében csakis vérvörös bet?kkel lehet illetni, mert a vérüket áldozták ezért az országért. Minden valamirevaló magyar embernek tudni, ismerni kell nevüket, tetteiket!

 

Aulich LajosAulich Lajos
(1792 – 1849)

Pozsonyban született. 1810-t?l a cs.kir. 2. sorgyalogezredben teljesít szolgálatot, ahol hadapródságtól ezredparancsnoki rangig vitte. 1848-ban a déli harctérre rendelték, ahol kiváló hadtestparancsnokként jeleskedett. Részt vett minden nagyobb ütközetben a téli és tavaszi hadjáratokban. ? volt az, aki április 24-én a f?városba vitte a hírt a magyar csapatok gy?zelmér?l, melyet a lakosság óriási örömmel, ünneppel fogadott. Július közepén betegsége miatt - köszvényes volt, melyet valószín?leg a téli hadjárat alatt szerzett – visszavonult az aktív harctéri tevékenység alól, és így, hadügyminiszterré nevezték ki, hogy szellemi irányítója legyen a hadm?veleteknek kiváló tapasztalatait felhasználva. A kormány leköszönése után követte Görgey seregét Világosra, ahol elfogták, és kötél általi halálra ítélték, melyet Aradon, október 6-án végre is hajtottak. Rendet, fegyelmet tartott hadtesteinél, mely a saját erénye is volt egyben. Képes volt nyugodtan, higgadtan gondolkodva, gyors intézkedéseket hozni. A harctéren bátorsága példamutató volt.

Utolsó szavai:

„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam, és halálommal is szolgálni fogok.
Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.”

 

Damjanich JánosDamjanich János
(1804 – 1849)

Staván született Szerbiában. 1822-ben, mint hadapród lépett a Saint-Julien cs.kir. 62. sorezredbe, mely sokáig Olaszországban állomásozott. Ennél az alakulatnál egy id? elteltével egy gránátos század parancsnoka lett. 1848-ban az els? tíz honvédzászlóalj felállításakor, kinevezték a 3. parancsnokává, melynek élén nagyon sok csatában vitézkedett. "Vörössipkásai" hírhedten bátor, vitéz harcosok voltak. A szolnoki gy?zelem az ? nevét dics?íti. Büszkeséggel hivatkozott arra, hogy az egész magyar hadjárat alatt egyetlen vereséget sem szenvedett. Nem magas katonai képzettség? volt, hanem a tiszta ész, a jó felfogóképesség, a gyors helyzetfelismerés és a határozottság voltak az erényei, amelyek gy?zelemre segítették. Az ellenséget megtámadta, megverte, és nem engedte ki a markából többé. Katonai pályafutásának egy baleset vetett véget, amikor kocsijával felborult és lábát törte. Bénasága ellenére átvette Arad várának parancsnokságát. Politikai rövidlátása vitte ?t arra, hogy egy gazdag, jól felszerelt várat Görgey utasítására - kinek Damjanich föltétlen híve volt -, az oroszoknak engedjen át. A hadtörténelem példanélküli esete lett, hogy egy kiváló várkapitány, egy tökéletesen védhet? várat, minden ellenállás nélkül feladjon, és mint fogoly, abban lelje halálát, hiszen a haditörvényszék kötél általi halálra ítélte, melyet október 6-án végre is hajtottak.

Utolsó szavai a könnyez? Sujánszky lelkésznek szóltak:

„Mit sír tisztelend? úr, hiszen akit kezében tart, - a feszületre mutatott -
azt is az igazságért akasztották fel.”

 

Dessewffy ArisztidDessewffy Arisztid
(1801 – 1849)

Csákányban született. 1819-ben, mint hadapród lépett a Radeczky gróf nevét visel? 5. huszárezredbe, ahol századosig vitte. Kiválóan képzett lovasszázadosként nyugdíjaztatta magát  1839-ben. Az 1848-as események hatására felhagyott békés életével, és csatlakozott, mint lovasparancsnok a különböz? harcokhoz. Az északi hadtestnél ezredesig vitte, majd Klapka hadtestparancsnoka lett. Májusban tábornokká lépett el? és újból az északi seregben tevékenykedett. Ezt követ?en a déli seregben, Dembinszky alatt szolgált a 10. hadtest parancsnokaként. A temesvári vesztes csata után visszavonult Orsovára, ahol régi barátja, Lichtenstein Ferenc herceg a világosi eseméyeket követ?en felszólította, hogy tegye le a fegyvert, és enyhébb elbírálást ígért neki. Hallgatva a barátra, megadta magát, aki szót emelt érte Haynaunál. Amikor Aradra vitték, a törvényszék kötél általi halálra ítélte, de az „enyhítés” golyó általi halál lett végül, melyet október 6-án végre is hajtottak. Mid?n Lichtenstein értesült barátja kivégzésér?l, heves vitába szállt Haynauval, aki erre azzal végezte, hogy kijelentette, „Én enyhítettem a b?ntetést!”

Utolsó szavai:

„Tegnap h?sök kellettek, ma mártírok...
Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”

 

Kiss Ern?Elleméri és Ittebei Kiss Ern?
(1800 – 1849)

Temesváron született, Magyarország egyik leggazdagabb családjába. Teljes neve: Elleméri és Ittebei Kiss Ern?. Károly f?herceg 3. dzsidásezredében f?hadnagyként, az 5. huszárezredben századosként, a 10. huszárezredben alezredesként, majd a hannoveri 2. huszárezredben ezredparancsnokként szolgált. Miután kitört a forradalom, ezredével a szerbek ellen fordult, és Perlasznál kit?nt remek vezet?i képessége. Úgy álltak bosszút rajta, hogy elleméri kastélyát teljesen lerombolták. 1849. februárjától f?parancsnokló tábornokká lépett el?. Világosnál csatlakozott a fegyverletételhez, így Aradra kísérték, majd a törvényszék golyó általi halálra ítélte, melyet október 6-án végre is hajtottak. Utolsó pillanatáig nem hitte el, hogy ez bekövetkezik, végig reménykedett a ment? parancs megérkezésében.

Utolsó szavai:

„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e?
Árpádok dics? szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett,
hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”

 

Knezich KárolyKnezich Károly
(1808 – 1849)

Veliki-Grdevacban született. Gyermekkorától katonának nevelték, hisz apja, bár horvát származású volt, osztrák határ?rtisztként tevékenykedett. Anyja a híres Omer pasa leánya volt. 1848 tavaszán ajánlotta magát a magyar hadseregbe, ahol a 3. hadtest f?parancsnokává nevezték ki, majd leváltása után a Hadügyminisztériumban dolgozott, de Kossuth kinevezte a fels?-tiszai hadtest parancsnokává. Tápióbicske, Komárom és Buda bevétele során jeleskedett harci tudásával. Mint kit?n?en képzett katonát, Kossuth ?t akarta kinevezni Erdély kormányzójává, de a hadi események ezt nem tették lehet?vé. Világosnál tette le a fegyvert, ahonnan Arad várába szállították, ahol a törvényszék kötél általi halálra ítélte, melyet október 6-án végre is hajtottak.

Híressé vált mondása a törvényszék el?tt:

„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok.
Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”

Érdekes fintora a sorsnak, hogy a tábornoktársainak elvették a rendfokozatát, az övé viszont a feleségénél volt, így nem tudták elvenni t?le, tehát tábornokként akasztották fel, ami a hadtörténelem különös esete, hiszen abban az id?ben tisztet nem végezhettek ki kötél által.

 

Lahner GyörgyLahner György
(1795. október 6. – 1849. október 6.)

1816-ban hadapródként kezte pályafutását a cs.kir. 33. gyalogezredben. 1848-ban ajánlotta szolgálatait a magyar hadseregnek, és a 3. hadosztály parancsnokaként a délvidéken harcolt. Ezt követ?en a Hadügyminisztériumban tevékenykedett, ahol a hadsereg felszerelésének, fegyverzettel való ellátásának felel?se volt ezredesi, majd tábornoki rangban. Komoly szerepe volt a honvédség fegyver- és l?szerellátásában. A nagyváradi l?szergyár felállítása az ? nevéhez köt?dik. Az elkészült ágyúkra ezt vésette: „Ne bántsd a magyart!” Kiváló szervez?képességgel rendelkezett, célirányos, nagyon jó esz? ember volt. Aradon a hadbíróság kötél általi halálra ítélte, melyet október 6-án végre is hajtottak. Ötvennegyedik születésnapján végezték ki.

Utolsó szavai:

„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon.
És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”

 

Lázár VilmosLázár Vilmos
(1815 – 1849)

Nagybecskereken született. Mint tiszthelyettes lépett a porosz f?herceg nevét visel? 34. gyalogezredbe, majd a Ferdinánd császár 1. huszárezredben hadnagyoskodott. Innen lépett ki katonai jellegének megtartása nélkül, és gazdálkodásba kezdett. A 48-as márciusi események hívó szavára jelentkezett a magyar honvédseregbe, ahol hamarosan százados, majd ezredes lett. 1849-ben az újoncozó bizottság elnöke volt, majd az északi hadosztály 2. dandárának parancsnoka lett. Kés?bb a déli hadsereghez került, s a temesvári katasztrófa után Guyonnal Karánsebesig hátrált, ahol 3000 emberrel és 15 ágyúval augusztus 19-én letette a fegyvert. Az aradi törvényszék az ? esetében semmi különös indokot nem tudott felhozni, hiszen már régen kilépett a császári seregb?l, és mint magyar tiszt kegyelmet nyert. Ha ez a kegyelem a f?belövés volt, akkor is érthetetlen az ? esetében. A golyó általi halálra ítélést október 6-án végre is hajtották.

Utolsó szavai:

„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa?
Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke
és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”

 

Leiningen KárolyLeiningen-Westerburg Károly gróf
(1818 – 1849)

Illenstadban, Hessen nagyhercegségben született, a legrégibb, és az angol királyi házzal sógorodott család sarjaként. 1841-ben a Don Miguel nevét visel? 39. gyalogezred gránátos osztályának hadnagya volt. 1843-ban az István f?herceg nevét visel? 58. sorezred f?hadnagya, majd a 31. sorezred másodosztályú századosa lett.  Bécsben töltve szabadságát, ott érték a magyarországi események hírei. Mivel itt birtokai voltak, barátai kérdésére, hogy most mit fog csinálni, elmondta, hogy Magyarországra megy és ott fog harcolni. Októberben érkezett Pestre, ahol fölajánlotta szolgálatait a Hadügyminisztériumban, ahol a 19. gyalogezred 3. zászlóaljának ?rnagyává és parancsnokává nevezték ki. Innent?l kezdve a Damjanich-hadosztály minden haditettében részt vett. 1849. márciusától ezredes-dandárparancsnokká, kés?bb - Knezits eltávolítása után -  a 3. hadtest parancsnokává és tábornokká lépett el?re. Vitézi tettei mindig jó példát mutattak embereinek. Bátorsága, remek vezet?i képessége híressé tette nevét, aki ennek ellenére semmi dölyfösséggel nem rendelkezett. Feltétlen híve volt Görgeynek, akit a veszt?helyig követett. Bár a világosi fegyverletétel után Görgey a külföldi tiszteknek mentességet adott, egy fura megjegyzést meghallva Leiningen mégis úgy döntött, hogy marad. Az aradi törvényszék ezt a gavallérságot kötél általi halállal „jutalmazta”, melyet október 6-án végre is hajtottak. Egy remek ember vált áldozattá általa!

Utolsó szavait felesége kegyelmi levelére írta:

„Négyen függenek el?ttem ... mindennek vége ... Isten veled!”
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”

 

Nagy Sándor JózsefNagy Sándor József
(1803 – 1849)

Nagyváradon született. Mint hadapród lépett be a hannoveri király nevét visel? 2. huszárezredbe. Miután elérte a századosi rangot, a kedvez?tlen el?lépési lehet?ség, viszont jó nyugdíjazási viszonyok miatt nyugdíjaztatta magát. 1848-ban a politikai események hatására jelentkezett a Hadügyminisztériumban, ahol Pest megye lovas nemzet?rségének ?rnagyává és parancsnokává nevezték ki. Részt vett a déli hadszíntér harcaiban. Ezredesi rangban a 2. huszárezred parancsnoka lett, akik élén a szolnoki csatában jeleskedett. Görgey alatt az 1. hadtest parancsnokaként folytatta, és minden csatában kiváló teljesítményt nyújtott. Budavár bevételénél hadtestével ? volt az els?, aki a várba nyomult. 1849. nyarán a Tisza mögé vonuló sereg fedezete volt a feladata, ám Debrecennél az orosz f?sereggel kellett vívnia, és vesztett. Nagy Sándor nem rendelkezett különös vezéri tehetséggel, de jó és vitéz alvezér volt. ? volt az egyetlen hadtestparancsnok, aki Görgeyvel hadilábon állt, és nem tartozott a klikkjéhez. Politikai irányultsága inkább a republikanizmus felé hajlott, és inkább kormánypárti volt. A világosi fegyverletételnél jelen volt, ahol elfogták és Aradra vitték. A szeptember 26-án hozott haditörvényszék kötél általi halálra ítélte, melyet október 6-án végre is hajtottak.

Utolsó szavaival is Görgeyt szidta, átkozta.

 

Pölt Ern?Pöltenbergi Pölt Ern? lovag
(1813 – 1849)

Bécsben született, ahol apja gazdag ügyvéd volt. 1830-ban, mint hadapród lépett a hadseregbe, de már 1832-ben hadnagy volt a Sándor nagyherceg nevét visel? 4. huszárezredben. 1848-ig Bécsben állomásozott, majd a márciusi események miatt Gratzba küldték. Októberben érkezett Magyarországra. Részt vett Jellasich üldözésében. A 4. hadtest parancsnokaként Gy?r városának védelme volt a feladata. Görgey megbízására követként tárgyalt az oroszokkal, de csak üres igéretekkel tért haza, amelynek a lényege az volt, hogy „egyenl?re szépen le kell rakni a fegyvert, azután minden jól fog menni.” Augusztus 10-én benne volt az aradi haditanácsban, és ? is a föltétlen fegyverletétel mellett voksolt. Miután ez Világosnál megtörtént, és törvénykeztek a tábornokok felett, ? volt az els?, aki Aradon október 6-án a veszt?helyre lépett. Alacsony termete dacára elegáns ember volt. Nagy társadalmi m?veltséggel rendelkezett. Egy kit?n? lovastiszt minden erényével rendelkezett.

Utolsó szavai:

„Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!”

 

Schweidel JózsefSchweidel József
(1796 – 1849)

Zomborban született, Bács megyében. 1815-1846. között a Hessen-Homburg cs.kir. hadseregnél szolgált, ahol a saját emberségéb?l ?rnagyságig vitte. 1847-t?l Bécsben teljesít hely?rségi szolgálatot, ahonnan ezredével Magyarországra vezénylik. Rövid id? alatt elérte az ezredparancsnoki tisztséget, mert részt vett a pákozdi és scwechati csatákban, ahol jelesen harcolt. 1849. május 9-én Klapka György kinevezte Debrecen katonai parancsnokának. Kit?n? lovastiszt volt, és vitéz harcos. A világosi fegyverletétel után elfogták, és golyó általi halálra ítélték, melyet Aradon október 6-án végre is hajtottak.

 

Utolsó szavai:

„Ezt a három ív papírt, amelyen h?ségesen megírtam aradi fogságomat,
adják át a feleségemnek, Domicának, ha bele nem pusztul bánatába.”

 

Török IgnácTörök Ignác
(1795 – 1849)

Gödöll?n született. A bécsi katonai akadémián kit?n? tanulóként végezve, a cs.kir. mérnökkarba lépett hadnagyi min?ségben. 1838-ban a magyar nemesi test?rséghez került másod?rmesteri rangban, hol mint az ideiglenes és állandó er?dítések tanára 18 évig sikerrel m?ködött. Tanítványai voltak Görgey Arthur és Klapka György is. 1846-ban visszahelyezték a mérnökkarba, ahol mint igazgató dolgozott Lembergben, majd Horvátországban, végül Komáromban. 1848-ban Komárom várparancsnoka lett. Budavár bevétele után Szegedre rendelték véder?sáncok építésének szervezésére. Itt mondta jóslatnak is beill? mondását: „Amennyire lehet, ezen 80-100 ezer emberre kiszámított sáncokat rendezni fogjuk, de ha megbukunk, fölakasztanak.” Mindezek dacára, mint nem harcoló követte Görgey hadseregét Világosra, alávetette magát a kapitulációnak, és tábornok társai sorsát osztotta, hiszen a törvényszék kötél általi halálra ítélte, melyet október 6-án végre is hajtottak. Kiváló hadmérnök, remek szakember volt.

Utolsó szavai:

„Nemsokára Isten legmagasabb ítél?széke elé állok.
Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak ?t szolgáltam.”

 

Vécsey KárolyHajnácsk?i Vécsey Károly gróf
(1806 – 1849)

Pesten született. 1848-ban a cs.kir. aranykulcsos és a hannoveri király nevét visel? 2. huszárezrednél volt ?rnagy, míg apja ugyanekkor cs.kir. lovassági tábornok és a magyar királyi test?rség kapitánya. Ezrede a bánsági Uj-Pécsett volt elszállásolva, így azonnal a szerbek ellen kellett vonulnia, ahol a déli hadtest ezredesi rangjáig emelkedett vitézségével. Gróf Eszterházy Sándor tábornok - Windischgratz kiáltványára - a bács-bánsági hadtest tisztjeit a magyar szolgálat elhagyására akarta kötelezni, de Vécsey ellenállva ennek nem oszlatta fel embereit, hanem a Közép-Tisza vidék védelmére indult, amit Damjanichal együtt végzett. Része volt a gy?zelmes szolnoki ütközetben, ? ostromolta Arad várát sikerrel, majd Temesvár bevételével próbálkozott. A vereség után Nagyváradra vonult vissza, itt érte a fegyverletétel híre, így ? is megadta magát. Bem javasolta neki a számüzetést, de ? nem élt vele. Miután Aradra vitték, a törvényszék kötél általi halálra ítélte, melyet október 6-án végre is hajtottak. ? volt az utolsó a veszt?helyen, így végig nézte szerencsétlen bajtársai végzetét. Vécsey nem volt nagy képzettség?, de nagyon vitéz, határozott, és tet?t?l talpig gavallér. Kiáltványai a hazaszeretet magas h?fokán íródtak, és rendkívüli szilárdságot mutattak a jogai védelmében.

Utolsó szavai:

„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”

 

A kivégzés

A kivégzés

1849. október 6. szombat napja volt.

Az ?szi felh?k közül még ki sem bújt a reggeli fénysugár, amikor megnyílt az aradi vár északkeleti kapuja. Négy tábornokot kísértek a közeli sánchoz - Kiss Ern?t, Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidot és Schweidel Józsefet. Amint felsorakoztak, Kiss Ern? szabad szemmel maga vezényelt t?zparancsot. A hajnali puskaropogás után két órával újra kinyílt a várkapu, és kilenc tábornok lépett ki rajta, hogy utolsó útját tegye a felállított kilenc bitófa felé.

Néhány perc múlva Lahner György, Leiningen Károly, Knezich Károly, Pöltenberg Ern?, Aulich Lajos, Nagy Sándor, Török Ignác, Vécsey Károly és Damjanich János tábornok eltorzult arcát s a bitófákon függ? hulláját világította be a felh?k mögül kibontakozott nap. Bevilágította azért, hogy keresztfákká avassa fényével a szégyenoszlopokat. Bevilágította azért, hogy Golgotává avassa azt a helyet, amelyen a zsarnoki önkény bakója oly kit?n?en m?ködött.

A kivégzés után reggel nyolc órakor, mint a Kálváriára, úgy zarándokolt a nép, és zokogva imádkozott a tizenhárom vértanú teteme mellett.

 

Batthyány LajosGróf Batthyány Lajos
a 14. vértanú
(1807 – 1849)

Pozsonyban született. Édesapja gróf Batthyány József Sándor, édesanyja Skerlecz Borbála. Apja korai halála után a kis Lajost egy bécsi nevel?intézetbe adta az anyja, ahol szinte árva gyerekként n?tt fel 16 éves koráig. Tanulmányai folytatásaként a zágrábi jogi akadémiára került, majd 1826-tól katonatisztként Olaszországba ment, ahol a Miklós-huszároknál szolgált el?bb kadétként, majd hadnagyi rangban. 24 évesen, nagykorúvá válásának köszönhet?en, sikerült jogos apai örökségét anyjától elperelnie, és ezzel vas megyi birtokára költöznie. Ekkor kezdett a birtokaival és magával Magyarországgal is komolyabban megismerkedni. Politikai szerepvállalásának els? jelent?s állomása az 1839-40-es pozsonyi országgy?léshez köthet?, ahol az ellenzék vezére lett, és ebben a min?ségében több reformprogramot is megfogalmazott és szorgalmazott. Az 1848. márciusi eseményekben aktív részt vállalt, és tagja volt annak a küldöttségnek, amely az országgy?lés reformköveteléseit Bécsbe vitte. Ennek köszönhet?en 1848. március 17-én V. Ferdinánd király ?t bízta meg az els? magyar minisztérium megalakításával. Miniszterelnökként többször került konfliktusba a királlyal, ezért október 2-án lemondott megbízatásáról. Közkatonaként lépett be Vas megyében Vidas József seregébe, de az október 11-i csatában leesett a lováról, és karját törte. Felépülése után újra országgy?lési követté választották. 1849. január 8-án a Károlyi-palotában elfogták, majd különböz? helyeken tartották fogva, míg végül az 1849. augusztus 16-án, Olmützben összeült haditörvényszék ítélkezett felette. Pestre szállították, ahol Haynau jóváhagyta a halálos ítéletet, és elrendelte a felakasztását. A feleségével töltött utolsó látogatáskor a felesége egy t?rt csempészett be neki, amivel súlyos sebeket ejtett a nyakán, ezért az akasztását golyó általi halálra változtatták. Október 6-án a pesti Újépület udvarára kísérték a sok vérveszteségt?l gyenge embert, és féltérdre ereszkedve fogadta a halálos sortüzet.

Batthyány kivégzése

Utolsó szavai:

„Éljen a haza! Rajta, vadászok!”

 

A kivégzés

 fel

Tetszik: 
Average: 4.5 (6 votes)

Avasi Gimnázium

Az iskola címe:

3524 Miskolc, Klapka György u. 2.

E-mail:

titkarsag@avasi.hu
avasi.gazd@gmail.com

OM azonosító: 029 264
Telephelykód: 001 (KLIK 048 007)

Telefon

   +36 (46) 562-289 porta
   +36 (46) 562-287 tanári
   +36 (46) 562-289 titkárság
   +36 (30) 460-1886, +36 (30) 462-9377
   +36 (46) 366-620 igazgató
   +36 (46) 562-286 gazdasági iroda
   +36 (46) 364-603 testnevelői és konyha

Fax: +36 (46) 562-290

QR-kód

Web

A honlappal kapcsolatos észrevétel, vélemény, javaslat, kérdés...kapcsolat

Theme by Danetsoft and Danang Probo Sayekti inspired by Maksimer