01/10 

start stop vissza előre

A korszerű ökológiai ismeretek elsajátítását segítik a rendszeres terepgyakorlatok. A kísérletezéshez laboratórium áll a tanulók rendelkezésére.

Óraszámok »

Felvételi követelmények (témakörök):

- Hazánk élővilága
- Távoli tájak természetes élővilága
- Az életközösségek általános jellemzői
- Az élőlények rendszerzése
- Az ember szervezettana (hormonrendszer és idegrendszer is)
- Az egyes témakörökhöz kapcsolódó tanulókísérletek kémiai hátterét adó egyenletek, számítási feladatok ismerete.

Ajánló: Terepgyakorlat az Aggteleki Nemzeti Parkban | Tóth Zsombor írása a TermészetBúvárban

A nyelvtanulásról

Minden tanuló két választott idegen nyelvet tanul lehetőség szerint kis csoportokban (12-15 fő). Az első nyelvet heti 5, a másodikat heti 3 órában kezdő vagy haladó szinten. Haladónak az a tanuló számít, aki intenzíven heti 4-6 órában tanulta az adott nyelvet és természetesen tudja is. Választható az angol, német, francia, és az orosz.

A 9/4 terepgyakorlata Gömörszőlősön
2005. május 11-13.

Gimnáziumi éveink első terepgyakorlatának helyszíne Gömörszőlős és környéke volt,az a kis falu, amely ma is őrzi a történelmi Gömör nevét, és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a szlovák határtól mindössze néhány kilométerre fekszik. Terepgyakorlatunk három napja számos eseményt tartogatott számunkra.Első utunk a Gömörszőlős határában lévő extenzíven művelt gyümölcsösbe vezetett,ahol meglepődve tapasztaltuk, hogy még ma is milyen sokféle ősi szilvafajta található meg ezen a vidéken. Ez a gyümölcsös az ősi fajták génbankjául szolgál. Terepbejárásunk során megismerkedtünk a tavaszi gazdag növény- és állatvilággal. Lefotózhattuk a védett magyar nőszirmot, amellyel a magyar húszforintoson nap mint naptalálkozhatunk. Különösen nagy élményt nyújtottak, a kedvező időjárásnak köszönhetően, az éppen pompázó kosborfajok.
A faluban megnézhettük a néprajzi gyűjteményt, amely a mai napig őrzi a régi mindennapi használati eszközöket. Ezek az eszközök arról tanúskodnak, hogy milyen módon élték életüket az itt lakók, hogyan gazdálkodtak, és milyen harmóniában éltek a természettel.Ebben a múzeumban elolvashattuk a természetszerető Tompa Mihály néhány alkotását, amelyekben számtalanszor megjelenik a gömöri táj szépsége és békéje. Nagy élményt nyújtott számunkra a gyapjúfeldolgozó üzem megtekintése, amelyben még ma is működnek a közel százéves kártológépek. Itt készült az a gyapjú, amelyből kézműves foglalkozásunk során nemezt készítettünk.
Ellátogattunk a biokertbe, ahol különféle fűszer- és gyógynövényeket tanulmányoztunk, megfigyeltük a szélkereket, amely a kert öntözővizét szivattyúzza. Megbarátkoztunk a mangalicákkal és a mindenki által kedvelt szamárral is. Hosszú túrával jutottunk el az Aggteleki Nemzeti Park Jósvafői Oktatóközpontjába. Itt lehetőségünk volt megismerni a vízivilág mikroszkopikus képviselőit, amelyek megléte vagy hiánya jelzi a vizek tisztaságát. Ezután rövid felszíni sétára indultunk, ahol hatalmas élményt nyújtott, amikor távcsöveinkben megpillantottuk a tőlünk néhány méterre sütkérező ürgecsaládokat.
Az utolsó nap szakmai programja a keleméri Mohos-tavak megtekintése volt. Ritkaság Magyarországon az ilyen tőzegmohaláp, amelynek különlegessége a rovarfogó kereklevelű harmatfű.
Tanárainknak – Gyulainé Szendi Éva és Pilz Olivér – és a helyi kísérőinknek köszönhetően sok szakmai tudással és élménnyel gazdagodtunk, ugyanakkor az éjszakákba nyúló játékok, tábortüzek alkalmával összetartó csoporttá kovácsolódtunk.

Bánrévi Kinga és Török Annamária 9/4 osztály
(2004/2005-ös tanév)

Erdei iskola

Buszunk az Avasi Gimnázium parkolójából vitt bennünket Bánkútra. Innen gyalog indultunk a "zöld kereszten" (ez turistajelzés) Nagymező felé. Az út elõször a Csalánoson vezetett keresztül. Ez a viszonylag meredek rész a nagy csalánról kapta nevét, amely a természet sokféleségét meghazudtolva egyeduralkodónak tűnt azon a néhány száz méteren. A Csalános aljától Nagymezőig már változatosabb volt a vidék. A szakasz elején található kisebb fenyőerdõ telepítés eredménye. A bükkösöket 800 méter magasságban váltanák fel a fenyvesek, de a földrajzi körülmények hazánkban nem kedveznek ez utóbbiak kialakulásának. Elsõ tanítási óránk a Nagymezőn volt az egyik töbör alján. A töbör, vagy dolina a mészkőhegységek jellegzetes felszíni karsztformája. A töbrök általában láncszerűen helyezkednek el, és ez felszín alatti vízelvezető rendszer irányára utal. A természeti adottságokat az itt élő emberek többféle módon hasznosították. Például meszet, faszenet égettek, az itt található ércek - fõleg vasérc - pedig a kohászat fejlődését segítették elő. A Bükk faanyaga a Diósgyőrben létesült papírgyártáshoz is alapanyagot szolgáltatott, de segítette az üvegkészítőket is (az ő nyomukat őrzi például Répáshuta és Bükkszentkereszt is - mindkét falu többségében szlovákok által lakott). Következő állomásunk már a Tar-kőn volt, de az út odáig is számtalan látnivalóval szolgált. Láttunk például erdei siklót és ritkaságszámba menõ lábatlan gyíkot, más néven kuszmát is. Tar-kőről a bükki "őserdő" felé vettük az irányt. Ezen a területen már kb. 16o éve nem folyik erdőművelés, így elérte az őserdő jelleget, vagyis a fák itt "állva halnak meg", és ezután sem hordják el őket, hanem beépülnek a természet körforgásába. A kidőlt bükkóriások után maradt résen beáramló fény felé nőnek versenyt a kis facsemeték. Az őserdőből most már Bánkút felé kellett igyekeznünk, útközben még egy híres réten, a Zsidó-réten pihentünk meg. A fák kitermelése után a megváltozott klímaviszonyok, valamint a kaszálás és legeltetés nem kedvezett az újraerdősülésnek, így az ehhez hasonló bükki réteken állandósultak az alhavasi-jellegű magaskórósok. Balog Henrietta

Dim lights Embed Embed this video on your site